#Könyvklub Charles Eisenstein: Megszentelt Gazdaságtan – 2.
Charles Eisenstein könyvéről nyitottam egy online könyvklub kísérletet, hogy legyen alkalmunk beszélgetni.
Miért gondoljuk, hogy mindig hiányzik valami, amikor közben óriási bőség vesz körül minket? A pénz boldogít? Az egyre jobb minőségű élet több időt is ad? A pénz segít kielégíteni a szükségleteket, vagy új szükségleteket teremt? Miért nem lett jobb a világ, amióta nagyobb a gazdaság/amióta pénz van? A jól menő gazdaság segít a társadalmi egyenlőtlenségekben vagy inkább még nagyobb egyenlőtlenségeket hoz?
“Mert valóban, alapvetően bőséggel teli világban élünk, olyan világban, ahol hatalmas mennyiségű élelmet, energiát és nyersanyagot pazarlunk el. A világ fele éhezik, mialatt a másik fele annyi ételt dob ki, amennyivel jól lakhatnánk az éhezők. (…) Közben pedig rengeteg erőforrást ölünk háborúkba, műanyag vacakokba és megszámlálhatatlanul sok más dologba, amelyek nem szolgálják az emberi boldogságot. A szegénység nyilvánvalóan nem a termelőképesség hiányából fakad. Nem tudható be a segítő szándék hiányának sem: sok ember szeretné megetetni a szegényeket, helyreállítani a természet egyensúlyát és hasznos munkát végezni, de nem teheti, mert ez nem hoz pénzt. A pénz totális kudarcot vall az adottságok és a szükségletek összekapcsolásában.”
A szűkösség illúziója 25.o.
A gyerekeimnek mindig volt egy pillanata, amikor meg akarták érteni ezt a bonyolult dolgot, ami a pénz. Megkérdezték, hogy honnan van, honnan jön, ki adja? A pénzt pedig gyártják, nyomtatják… szóval akkor miért nincs belőle sosem elég? Akkor nyomtassunk a szegényeknek! – jött a kézenfekvő válasz.
“A közgazdaságtan két alapvető feltételezése közül az egyik az, hogy az emberi lények természetszerűen saját racionális önérdeküknek megfelelően cselekszenek, a másik az, hogy ez az önérdek pénzben kifejezhető. (…) A gazdasági növekedés a gazdaságpolitika megkérdőjelezhetetlen szent grálja: amikor a gazdaság növekszik, azt feltételezzük, hogy a világ jóságszintje nő. (…) De azt mondani, hogy ez a pénzalapú tranzakció a növekvő hasznosság általános bizonyítéka, abszurd, ahogyan az is, hogy eredetileg kielégítetlenek lettek volna a szükségletek, amelyeket aztán kielégített. Ha a növekedés pusztán csak azt jelenti, fizetnünk kell valamiért, ami valaha az önellátáson és az ajándékgazdaságon keresztül adott volt, akkor a gazdasági növekedés logikája hibás.”
Ma, itt “csak az számít, ami pénzért cserél gazdát.”
A közjavak teteme 55.o.
Beszúrom gyorsan a bőségelméletet és a Permakultúra 8 tőke elméletét, amit érdemes tanulmányozni, ha azt szeretnénk megnézni, miből is áll a mi bőségünk.
“Tehát a pénz már 4 ezer évvel ezelőtt sem tudta teljesíteni azt a naiv elvárást, hogy mindenki számára nagyobb bőséget teremtsen azzal, hogy megkönnyíti a szívességek és az igények találkozását.
A kereskedelem megkönnyítése, a hatékony termelésre való ösztönzés és a nagyobb horderejű projektekhez szükséges tőke felhalmozása révén a pénznek gazdagítania kellene életünket: megkönnyebbülést, szabadságot, nyugalmat és a javak egyenlő elosztását kellene eredményeznie. Valójában a hagyományos közgazdasági elmélet is ezeket várja el tőle. A tény, hogy a pénz ezekkel éppen ellentétes dolgokat: feszültséget, nehézségeket, nagy gazdasági különbségeket teremtett, egy paradoxion t állít elénk.”
Az elkülönültség gazdaságtana 21.o
„A szűkösség társadalmában élve (hisz annak éljük meg, mikor határt szab adottságaink kiteljesedésének, hogy megkeressük a betevőre valót), azt feltételezzük, hogy a gazdaság alapja is ez. Mint a biológiában, ahol a világot a különálló egyedek korlátozott erőforrásokért való versengéseként érzékeltük eddig. Pénzrendszerünk, ahogyan látni fogjuk , nagyon mélyen, strukturális szinten követi ezt az elképzelést. De vajon igaz ez az elképzelés? Valóban egy alapvetően szűkös világmindenségben élnénk? És ha mégsem, ha a világmindenség igazi természete a bőség és az ajándék, hogyan vált ilyen természetellenessé a pénz?”
“A kapzsiság nincs is belekódolva a biológiánkban, hanem csupán a szűkösség képzetének egyik tünete. (…) A bőség világában értelmetlen a kapzsiság, csak a szűkösség kontextusában ésszerű. (…) A gazdaságtan két központi alaptétele közül az egyik a szűkösség feltételezése. A másik pedig az, hogy az emberek a természetükből kifolyólag törekednek ésszerű önérdekeik maximalizálására. Mindkettő hamis, pontosabban csak szűk területen érvényes.”
“Annyira megszoktuk a hiányt, hogy azt hisszük róla, ez a valóság természete. Pedig valójában a bőség világában élünk. Az általunk tapasztalat mindent átható szűkösség mesterségesen kreált: modern pénzrendszerünk, politikai rendszerünk és érzékelésünk hozta létre.” 27.o.
Mit gondolsz?
