Hogyan készül egy globális szervezet globális stratégiája?

Szerző: | 2022. márc. 8. | Legfrissebb cikkek, Tudástár, Világhírek

Hogyan alakítja át a legújabb kor a nagy, globális szervezeteket? Képesek ezek az óriási szervezetek, több tízezer, több százezer tagos mozgalmak változni, alkalmazkodni? Képesek lesznek választ adni a legújabb korok kihívásaira? Globális szervezetek, amelyek még a hetvenes években születtek, fejlett országokban nagy lelkesedéssel elindítva mára óriási “vállalatokká” nőtték ki magukat, sokszor fejnehéz központtal, fehér, kolinista hozzáállással, óriási belső bürokráciával a hetvenes években működőképes modelleket futtatva kisebb-nagyobb sikerrel. A céljaik méginkább aktuálisak, mint annak idején, a globalitásuk, szerepük megkérdőjelezhetetlen, de tudnak-e hatékonyabban működni, meg tudják-e szólítani a legújabb generációt, tudnak-e flexibilisek, integratívak, inspirálóak lenni, nem csak válaszokat adni a globális társadalmi és környezetvédelmi, humanitárius kérdésekre, de megfelelő struktúrát, szerkezetet, mozgalmi folyamatot is termeteni hozzá? Képesek-e inspirálni, felébreszteni, kimozdítani egész generációkat a fotelből és új távlatokat nyitni, mint ahogyan annak idején, a hetvenes-nyolcvanas években a fiataloknak reményt adtak egy új, jobb világ megteremtésére?

És míg egyértelmű, hogy a gazdasági modellünk, amelyben élünk megbukott, kérdés, hogy a globális szervezetek belső modellje, felépítése, szerkezete megadja-e azt az új keretet, amihez csatlakozni lehet, ami megfelelő, modern válaszokat ad korunk kihívásaira? A szervezetek – és egyébként nem csak

civilek, de cégek is, mint szervezetek – képesek-e új alapokra szerveződni? (Az egyik legérdekesebb újraszerveződési modell a Reinventing Organizations  elmélete, ennek magyar verziója is kijött, A jövő szervezetei néven.)

Ezekkel a kérdésekkel szembesülnek a nagy szervezetek, akár az ENSZ által létrehozottak (UNHCR, Unicef), akár a civilek által életre hívott mozgalmak (Greenpeace, Amnesty), akár a humanitárius szervezetek (Oxfam, CARE, Save the Children, Orvosok határok nélkül, Action Aid) stb. A témáik talán méginkább aktuálisak, mint valaha, de megfelelőek-e a felépítésük, működésük, stratégiájuk, módszereik a szélesebb társadalommal való kommunikációra és mozgósításukra?

A globális szervezetek általában 8-10 éves stratégiai terveket csinálnak, bár  a világ annyira gyorsan változik, hogy egyre inkább aktualitását veszti az ennyire hosszútávra tervezés. Inkább egy 5 éves távlati célokban meghatározott tervezés lenne célszerű, amit viszont nagyon nehezen tudnak globális szervezetek kivitelezni, akkora energiák mennek el a stratégiatervezésre. A szokásos startégiatervezési folyamatok sokszor felülről lefelé haladnak, bevonva igazgatókat, elnökséget, fő támogatókat és aztán kiadva az irodáknak az új irányokat. A legújabbak viszont már nem csak a szervezeti célokat, de magát a szervezetet is érintik.  Egyre inkább rájönnek a szervezetek, hogy saját magukat kell szervezetileg megreformálni, mert a szerkezetük, a kommunikációjuk, módszereik már nem annyira hatékonyak, mint korábban. Így a mostani stratégiatervezéseket sokszor teljes belső átalakítás is követi, teljes szerkezetváltás, mert ahhoz, hogy a szervezet meg tudjon felelni a kor kihívásainak, belülről is változtatnia kell, más szerkezetben, stílusban, struktúrákban, más munkakörökben kell dolgoznia, új módszereket kell megismernie és kialakítania nem csak az új generációk megszólítása és bevonása érdekében, de a saját maga dinamikus működése érdekében is.

Szerencsém volt 2016-ban a nagy globális stratégiatervezési folyamat részese lenni a Greenpeace-nél, amelyet nagyon komoly teljes, belső átalakítás követett. Most az Oxfam-nál vagyok egy ilyen folyamat része, ami szintén nagyon érdekes. Miközben azt is láthatjuk, hogy az Amnesty is elkezdte a nagy globális statégia tervezését és átalakulását.

De miért is annyira érdekesek ezek a folyamatok? Mert most te, kívülről is bele tudsz nézni, részese tudsz lenni ezekenek a folyamatoknak! Nézzük is meg, hogyan születik egy ilyen, integratív, globális mozgalom stratégiai folyamata.

Amnesty International

Amnesty International stratégiai folyamatba kezdett, amely teljesen nyitott, bárki hozzászólhat,, akár te is! A folyamat nagyon érdekes, az online kérdőív nem egy szokványos kérdőív, interaktívan láthatod a többiek válaszát egy adott kérdésben. Az online felületen öt témakörben és azokon belül több résztémában folynak folyamatos, dinamikus beszélgetések, irányított módon összegyűjtve az információkat, véleményeket. Lépj be, nézd meg, próbáld ki!  Ezen kívül vannak egyébként offline talik is a témában és blogon is lehet követni a folyamatot. Egy ilyen rendezvény egy spanyol nyelvű, ahol a dél-amerikai, közép-amerikai és spanyol nyelvű irodái szerveztek nyitott rendezvényt, amit a Facebookon is lehet követni és utólag is megnézni. Itt mondja el Kumi Naidoo, az Amnesty International főtitkára a kihívásokat, amelyekkel szembesül az Amnesty világszerte.
Kumi Naidoo korábban egyébként a Greenpeace International-nek volt az első embere, dinamóként indítva be a Greenpeace nagy globális stratégiatervezését és belső átalakítását. Remélhetőleg az Amnesty-nél is hasonlóan jól fog sikerülni egy egészséges szervezetet felépíteni, amely nem csak a külső, de a belső feszültségekre is tud választ adni.

Greenpeace International

Greenpeace 2018-2020 stratégiája , stratégiai keret (framework) , amiben nagy szerepet játszik a Theory of Change, a változás elmélete, erről magyarul csak egy érintőleges anyagot találtam, ami viszont annyira jó, hogy ide kell linkeljem 🙂 bár másról is szól (Impact Fókusz), de nagyon szuperül foglalja össze röviden, hogy mi is az a Theory of Change. A Greenpeace 2016-ban csinálta meg, több tízezer embert bevonva. A folyamat maga is elképesztő volt, én éppen a délkelet-ázsiai Greenpeace irodában dolgoztam, ahol ingyenes kreatív facilitátori képzéseket szervezetek, amelyre lelkesen jelentkeztem. Itt tanítottak egy módszert, amelyet sok alkalommal lehet használni, ami abban segít, hogyan gyűjtsünk ötleteket a résztvevőktől, majd azokat hogyan csoportosítsuk és ebből hogyan nyerjünk ki egy irányvonalat. Később kiderült, hogy a nagy, globális stratégiatervezésben nekünk, képzett kreatív facilitátoroknak nagy szerepünk lesz, mert mi fogjuk begyűjteni azt a nagy mennyiségű anyagot, amelyből majd a Greenpeace új, világon átívelő stratégiája fog születni. Erről a folyamatról nem nagyon találtam publikált anyagot, csak ezt a keveset, amelyben látszik, hogy a szervezet nem csak a saját csapatát, munkatársait, vezetőit kérdezte meg a stratégiaalkotási folyamat során, hanem több ezer önkéntesét, partnereit, más civileket, szakértőket, adományozókat, bárkit, vagy inkább mindenkit, aki a szervezethez tartozik, van köze a Greenpeace-hez.  A folyamat során Fülöp szigeteken és Bangkokban facilitáltam ilyen folyamatot, amelyben először a fülöp szigeteki Greenpeace magánszemélyeit hívtuk el, azaz önkénteseit, szakértőit, adományozóit, míg a bangkoki alkalommal a délkelet ázsiai iroda főigazgatóinak és igazgató-helyetteseinek facilitáltam egy nagyon hasonló workshopot. A workshopok folyamán különböző témakörökben kellett modellezni a jövendő világot és arra a Greenpeace által adható választ. Mindkét workshop fantasztikus eredményekkel zárult, igazán izgalmas volt részt venni egy ilyen irányított, de kreativitásában teljesen felszabadított folyamatban, ahol a szervezet ténylegesen integrálja a mozgalom minden szintjét.
A Greenpeace szuper sebességgel gyűjtötte össze az imputokat a világ minden tájáról és külön csapatokat hozott létre, hogy elemezzék, rendezzék őket és további integrált, demokratikus folyamatok során meghatározzák a globális szervezet új irányvonalát.
És mi lett az eredmény?
A Greenpeace a ’70-es években jött létre, pár őrült fiatal magával vitt egy gumicsónakon pár bátor újságírót és együtt kaszkadőri mutatványokat hajtottak véghez a média szeme előtt. Erre épült aztán a szervezet stratégiája: kell pár őrült aktivista, akik felmásznak, elzárnak, odakötik magukat ahova kell (ilyen például az én drága férjem is, Schmidt Gergő :)) és képesek még a börtönt is meglátogatni hősiességük eredményeképpen. Aztán odahívjuk a

bulira a sajtó összes képviselőjét és a főműsoridőbe, az összes híradóba bekerülünk, így lehet mindenki tudtára adni, hogy valami nagy gond van valahol… Nos, ez a taktika működött is jó sokáig nagyon sikeresen. De a világ változott, így a szervezet is felismerte, hogy változnia kell, így született egy integratív, globális stratégiatervezés, ami során létrejött az új “framework”. A


Greenpeace takes part at a Demonstration against TTIP (Transatlantic Trade and Investment Partnership), CETA and Genetic Engineering in Berlin. At the beginning of the “Green Week” Trade fair around 50 000 people join the demonstration under the slogan “We are fed up!” They are protesting with banners, signs and costumes against industrial agriculture, factory farming, GM technology and non-transparency for consumers.

stratégiatervezés egy olyan módszerrel zajlott, ahol nem azt néztük, hogy honnan hová juthat el a szervezet, a meglévő folyamatokon, programokon keresztül, hanem teljesen máshonnan kezdtük, magával a Nagyvilággal. Egyfajta “kék óceán”  módszerrel, ahol azt néztük meg milyen is lesz a világ 2020 körül és hogy arra mi milyen válaszokat adhatnánk.
Az eredmény nagyon látványos volt számomra, mert a Greenpeace már nem az őrült aktivistáikat helyezi a középpontba, hanem az átlagembereket, akiket nagy tömegekben megmozgat, hogy elérje a céljait.

Oxfam International

Az Oxfam egy konföderáció, azaz talán szövetségnek lehetne a legjobban fordítani magyarul. Szervezetként szintén a világ 20 legnagyobb civil szervezete közé tartozik.  Az Oxfam épp most készíti a 2030-as startégiáját, azaz a 2021-2030 közötti időszakra vonatkozó globális stratégiatervezése folyik. Szerencsém van, hogy ebbe is beleláthatok, mert nagyon izgalmas közösen több ezer emberrel kitalálni, hogy milyen is lesz a jövő és abban mit is tudunk majd csinálni, hogy a világ új irányt vegyen.
A módszert Transformative Scenario módszerének hívják, ahol a nagyvilágot különböző irányokból közelítjük meg és trendeket megfigyelve (itt a megfigyelés azt jelenti, hogy kb 50 ezer oldalnyi tudományos anyagot kellett átolvasni, hogy pár oldalas trendeket tudjuk kihalászni belőle a világ minden, számunkra érdekes szegmensére vonatkoztatva), kialakítsunk különböző lehetséges jövőképeket. Ezeket a jövőképeket online workshopokon alakítottuk ki, amelyen 1600 ember vett részt, közülük 170-en küldősök. A workshopok során “vinyetták” születtek, azaz egy szakasznyi szövegben egyfajta világkép néhány trendhez kötődóen. A globális startégia koordináló csapat 170 ilyen vinyettát összegzett és választott ki belőle 4-et, amelyet jelenleg a globális forgatókönyvnek nevezünk.
Jelenleg itt tart a folyamat és most a következő lépésben fogunk online workshopokat tartani, amelyben ezekre a forgatókönyvekre dolgozunk ki Oxfam-válaszokat. Azaz ha a világ ilyen-olyan lesz 2030-ig/ra, akkor mi mit teszünk?
Hogy mi lesz a vége? Még nem tudom, de nagyon izgalmas már most is, ahogyan olvasom a lehetséges forgatókönyveket. 🙂