Egy kitűnő és szórakoztató nőnapi programon vehettem részt idén, a Habitat for Humanity Magyarország szervezésében. Még mielőtt az önkéntes napról mesélnék, jegyezzük meg, hogy a nőnap nem arra jött létre, hogy vágott virágokat adjanak pasik nőnknek fülig érő mosoly kísérletében mindenféle elképzelések nélkül. A nőnapot arra a napra emlékeztetve terjesztették el a szüfrazsettek, hogy a nők is szavazati jogot kaptak végre. Szóval a nőnapon azt ünnepeljük, hogy a nők egyenrangúak, hogy képesek mindenre, amire a férfiak. Ezért is olyan remek kezdeményezés a Habitat for Humanity nőnapi önkéntes napja, a Women Build.
A Habitat egy nagy nemzetközi szervezet, amely házakat épít és felújít rászorultaknak, valamint lakhatási ügyekben lobbizik. A Women Build
programjuk során Amerikában több száz nő jön össze, hogy együtt segítsenek az építkezésben, a felújításban.
Március 8-án, Sárával (Schmidt Sára színésznő) egy XVI. kerületi házfelújításra érkeztünk, ahol a Habitat vezetésével nyolc másik nővel együtt segítettünk a felújításban. Farkas Boglárka, a Habitat kommunikációs munkatársa elmondta, hogy a lakás egy hajléktalan pár részére készül, akiktől elvették gyermeküket, és most, hogy újra lesz lakásunk, visszakapják a gyermeket is. A pár sajnos aznap nem tudott részt venni a felújításban, mert mindketten dolgoztak és nagyon kevés a szabadságuk. A Habitat saját munkatársaival és önkénteseivel (mi egy önkéntes listáról kaptuk a megkeresést) és céges önkéntes napok szervezésével újítja fel a pici, kb. 25 négyzetméteres lakást a családnak. Az önkormányzati lakásban az önkormányzat is vállal kötelező részt, mint a fűtés beszerelését. Az egész épületben hat lakás van, amely mind önkormányzati. A Habitat teljes felújítást csinál, konyhát, fürdőszobát épít és mosógépet, hűtőszekrényt is ad. A bútorokat és egyéb háztartási eszközöket az önkéntesek és a munkatársak szokták összedobni.
De hogy néz ki az önkéntesség egy építkezésen? Milyen munkákat végeztünk el? Mennyi idő volt megtanulni a feladatokat? Mit csinálhatunk úgy, hogy semmi gyakorlatunk nincsen?
E-mailben kaptuk a meghívást és a leírást, hogy munkásruciban jelenjünk meg a 9-től 16 óráig tartó építéses napon. Ott fogadott minket Bogi, a kommunikációs, aki mesélt a Habitatról és a programokról, hogy már 80 családnak adtak át otthonokat és hogy ebben a lakásban kik kerülnek elhelyezésre. Az építésvezető, Tibor a forró kávé és süti mellett, amivel vártak minket, vicces történetekkel tűzdelve adott egy munkavédelmi oktatást nekünk, aztán elmesélte milyen munkákkal készültek számunkra. „Kifejezetten nem nőies munkákat választottam, azaz amikről mások azt gondolják, nőies. Szerintem nincsenek nőies munkák, csak feladatok, amiket meg kell oldani.” kezdte Tibor és elmesélt néhány vicces történetet, hogy fiú és lány középiskolások milyen különböző módon oldották meg ugyanazt a helyzetet (sitt kipakolást). A felújítás során háromféle munka volt, ezek közül választhattunk: konyha és fürdőszoba kicsempézése, a plafon és a fal sarkába helyezett szellőzőcső gipszkartonos elfedése és egy világítófolyosó berakása a tetőre. A lakás tényleg nagyon kicsi volt, a nappaliban nem volt ablak, ezért helyeztünk be két világítófolyosót, amit most láttam először életemben és teljesen lenyűgözött, hogy mennyire egyszerű a beszerelése és hogy mekkora természetes fényt ad a szobába. (A szoba plafonjába kellett helyezni a kb 50 centis kör alakú „ablakot”, ahonnan egy cső vezetett ki, át a padláson a tetőre, a fény a tetőről áramlott be a fényvisszaverő csövön keresztül.) A munkálatokat kiscsoportokban csináltuk, Tibor és Laci, a két szaki mindent alaposan elmagyarázott és minden pillanatban készen állt nekünk segíteni, de a munkát mégiscsak mi végeztük el.
Fantasztikus volt egy napot az építkezésen tölteni és még ha szinte mindannyian azt gondoltuk a nap elején, hogy mi biztos nagyon bénák leszünk elvégezni a feladatokat, a nap végére kellőképpen fáradtan ráeszméltünk, hogy egyáltalán nem voltunk bénák és ténylegesen kicsempéztünk két helyiséget, szépen elrejtettünk egy szellőzőcsövet és a mi munkánknak köszönhetően fényben úszott a korábban sötét kis nappali.
Ebéd közben megismerhettük jobban egymást, a tíz nő, mind különböző területről érkezett, volt, marketing igazgató és önismereti könyv író is, két pszichológuslány és Sára, a színész. Mindannyiunkat összekötött, hogy szerettünk volna valami jót csinálni ezen a napon, hasznosat másoknak és magunknak is és nőként nem úgy eltölteni a napot, hogy vágott virágok között pipiskedünk, hanem inkább fúróval a kezünkben segítünk másoknak.
Egy ilyen önkéntes nap nem csak az önkéntesek elkötelezettségét igyekszik növelni, de nagy a marketing értéke
is. A nap folyamán fotók készültek rólunk és a Fókusz is készített néhány felvételt, amit Bogival készült riportjuk során használtak fel. Mi, önkéntesek is tettünk azért, hogy minél többen ismerjék meg a szervezetet, Sára, mint színésznő és Kriszta, mint író posztolta ki a képeket a napi történésekkel együtt. A Habitat rendszeresen csinál önkéntes napokat, annak idején még Jimmy Carter volt amerikai elnök is volt itt, Magyarországon egy házépítésnél! Azóta is szerveznek céges önkéntességet, amely jó csapatépítés és egybe lehet kötni céges adományozással, CSR-ral. A rászoruló családok pedig legtöbbször ott vannak ugyanúgy az építkezésen, együtt keverik a maltert a cégigazgatókkal. Nagy boldogság lehet számukra, hogy kilátástalan helyzetükből hirtelen egy szervezet kisegíti őket, és hogy vadidegen emberek önkéntesen, idejüket áldozva azért dolgoznak, hogy ők újra emberhez méltó életet élhessenek egy otthonban.
Tiborral, az építésvezetővel külön öröm volt dolgozni, mert nem csak szórakoztató és segítőkész volt, hanem folyton támogatott minket, ezerszer elmondta, hogy mennyire jól dolgozunk, hogy milyen gyorsan tanulunk. A csempevágásnál is megmutatta hogyan kell csinálni, aztán átadta azzal a szöveggel, hogy „a sarki csempét majd te vágod ki, mert azt sokkal nehezebb”. Így talán először életemben nem úgy éreztem magam egy építkezésen, mint elefánt a porcelánboltban, vagy mint aki csak arra sétál magassarkúban, ahol mások keményen dolgoznak, hanem tényleg elhittem, hogy én is ugyanúgy képes vagyok a csemperagasztót egy géppel kikeverni, a csempéket vágni, mérni, ragasztani, a gipszkartont felfúrni, mint bárki más.
Köszönjük a Habitat-nak a remek lehetőséget, hogy egy aktív nap folyamán, sok újat tanulva segíthettünk egy rászoruló családnak.
Ha ti is részt vennétek egy ilyen önkéntes napon, akkor csak írjatok nyugodtan a Habitatnak.
Fotók: Varga Gábor, Habitat